Gázkészülékek elhelyezése, CO mérgezés megelőzése
2007. január 23. -
www.vgl.hu
Minden évben (általában a fűtési szezon elején) az újságokban megszaporodnak
szén-monoxid (CO) mérgezéssel
kapcsolatos balesetekről szóló hírek, és ezzel kapcsolatban megindul egy kisebb kampány a gázkészülékek ellen
ill. a CO riasztók mellett. Nem meglepő módon minden ilyen típusú baleset esetén
bebizonyosodik, hogy vagy már eleve nem az előírásoknak megfelelően lett felszerelve a készülék, vagy utólag történt
valami szakszerűtlen buheráció, (esetleg évek óta nem volt karbantartva). Bár a CO riasztó első
látásra jó megoldásnak tűnik a problémára, nagy hátránya, hogy már csak a bajra hívja fel a figyelmet, míg pl.
a szakszerűségi felülvizsgálat megelőzi azt. Ezen kívül a CO riasztó készülék el is romolhat, az eleme le is
merülhet, jöhet egy áramszünet stb. Bár mindenképp fontos és hasznos (akár életmentő) kiegészítő lehet,
semmiképpen sem helyettesíti a gázkészülékek szakszerűségi felülvizsgálatát, amit az ember (hellyel-közzel)
házilag maga is el tud végezni. Ehhez kíván ez a cikk egy kis segítséget nyújtani. Ha a kapott eredmény nem
megnyugtató feltétlenül forduljon szakemberhez.
A gázkészülékeket három fő csoportba lehet osztani:
- "A" típusú készülék: a helyiségből veszik az égési levegőt és a helyiségbe távozik az égéstermék. (Ezek a
gáztűzhelyek ill. van ilyen gázbojler is.)
- "B" típusú készülék: Az égési levegőt a helyiségből veszik és az égésterméket égéstermékelvezetőn (kéményen)
továbbítják a szabadba. (A legtöbb gázkazán és fali cirkó ilyen.)
- "C" típusú készülék: zárt égésterű készülékek, az égési tér el van zárva a helyiségtől. Az égési levegőt is
a szabadból veszi és az égésterméket is a szabadba engedi. (Ilyenek a fali konvektorok ill. most már egyre
több fali és álló kazán.)
Visszafele indulva, a CO mérgezés szempontjából legbiztonságosabb készülékek a "C" típusúak. Itt semmiféle
kapcsolat nincs a helyiség és a készülék égéstere között, tehát a CO mérgezés kizárva. A fali konvektorok
egyetlen veszélye, hogy mivel általában ablak alatt vannak elhelyezve, nyitott ablak esetén, kedvezőtlen
széljárásban az égéstermék visszaáramolhat a helyiségbe az ablakon keresztül. A "C" típusú kazánok egyik
altípusa a kondenzációs kazánok csoportja. Ezek a készülékek az égéstermékben lévő vízgőzt kondenzálják,
ezzel visszanyerik a víz elpárolgatásához felhasznált hőt, tehát a hatásfokuk sokkal (8-10-15 %-kal) jobb,
mint a hagyományos "B" típusú kazánoké. Persze a bekerülési költésge kb. másfélszerese (vagy akár kétszerese is lehet)
a hagyományos kazánokénak, de ez a többletköltség a jobb hatásfok révén idővel megtérül. (A megtérülési idő a gázárak
növekedésével rövidül.) Új építésű ház ill. kazáncsere esetén mindenképpen megfontolandó választás.
"B" típusú készülékekre a régi előírás (ez 2005 közepéig volt érvényben) az volt, hogy: olyan helyiségbe helyezhető el,
ahol a fajlagos légtérterhelés értéke kisebb mint 1750 W/lm3 (lm3=légköbméter) és van legalább 1,3 m2 nem fokozott
légzárású (azaz gumicsík, gumitömítés nélküli) szabadba nyíló nyílászáró (ajtó vagy ablak).
Megjegyzés: a fajlagos légtérterhelés a kazán névleges teljesítménye elosztva a kazán
helyiségének térfogatával
Ha a légtérterhelés nagyobb mint 1750 W/lm3, de kisebb mint 3140 W/lm3,
vagy a szabadba nyíló nyílászárók mérete kisebb mint 1,3 m2, akkor össze lehet szellőztetni a szomszéd helyiséggel,
két egymástól 180 cm-re lévő egyenként legalább 150 cm2 felületű nyíláson. Ebben az esetben a két helyiségre vonatkozó
együttes fajlagos légtérterhelésnek kisebbnek kell lenni, mint 1250 W/lm3 és a két helyiségnek együtt legalább 1,3 m2
felületű, nem fokozott légzárású, szabadba nyíló nyílászáróval kell rendelkezni. Sem a kazán helyisége sem pedig az
összeszellőztetett helyiségek nem lehetnek alvásra vagy huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek (pl. hálószoba, nappali,
dolgozó szoba stb.). A régi előírást azért érdemes ismerni, mert
- egyrészt biztonságos volt,
- másrészt a legtöbb helyen még ezen előírás szerint volt betervezve a készülék, és az új szabályok csak az újonnan
telepített készülékekre vonatkoznak, visszamenőleges hatályuk nincs, a régebben beépített készülékek felülvizsgálatát
nem írják elő,
- harmadrészt ezen feltételek teljesülésének ellenőrzése bárki számára könnyebben elvégezhetők, mint az új előírás
feltételei
Jól látható, hogy egy felújítás, korszerűsítés esetén könnyen előfordulhat, hogy valamelyik, korábban teljesülő feltétel
kiiktatásra kerül Pl.:
- a gázkészülékek helyiségének (helyisgeinek - ld. összeszellőztetés) szabadba nyíló nyílászáróit az - épület többi
ablakával együtt - jó minőségű, fokozott légzárású nyílászáróra cserélik
- nagyobb készüléket szerelnek fel a régi helyére és nem teljesülnek a fajlagos légtérterhelésre vonatkozó előírások
- a belső ajtó(k) cseréje során a régi ajtón kialakított összeszellőztető nyílást nem alakítják ki az új ajtón, esetleg
az ajtó felett lévő másik összeszellőztető nyílást (esztétikai okok miatt) megszűntetik.
- stb.
Nem beszéltünk még az égéstermék elvezetőről: ennek a méretezése viszonylag bonyolult. Mivel általában a felújítás a
kémény kürtőjének átmérőjét és a hatásos magasságát nem érinti nem valószínű, hogy a korábban jól működő - amúgy
rendszeresen karbantartott - kémény "elromlik". Ezalól kivétel persze az az eset, ha nagyobb gázkészülék kerül felszerelésre, mert
ilyenkor a kéményt is újra kell méretezni, ugyanis nem biztos, hogy a kémény el tudja szállítani a megnövekedett
égéstermék-mennyiséget. Fontos lehet még a kémény tetején lévő Meidinger-tárcsa ellenőrzése, aminek az a szerepe, hogy megakadályozza a
bukószél hatására kialakuló égéstermék visszaáramlást a helyiségbe, ami ha túl sok ideig tart, CO
mérgezést okozhat. Ha esetleg a szél a tárcsát elvitte, célszerű mielőbb pótolni.
Fontos kiegészítő a visszaáramlásérzékelő, amit 4-5 éve a legtöbb kazánba beépítenek. Ez egy egyszerű hőmérsékletérzékelő, ami a
huzatmegszakítóba van. Új "B" típusú kazán vásárlása esetén feltétlenül érdemes rákérdezni a tervezőnél, hogy a betervezett
kazán tartalmazza-e ezt az eszközt.
Megjegyzés: Mi a huzatmegszakító és mire való? A kémény légszállítása a külső hőmérséklet
függvényében változik. Minél alacsonyabb a külső hőmérséklet, annál nagyobb a hőmérsékletkülönbség az égéstermék
és a külső levegő között, és annál nagyobb sűrűségkülönbség is. Ez a sűrűségkülönbség felhajtóerőt indukál, ami
nyomáskülönbséget eredményez a kazán síkja és a kémény teteje között, és ez a nyomáskülönbség nem más,
mint a kémény huzata. Minél nagyobb a kémény huzata, annál több égésterméket tud elszállítani. A kéményt
áramlástechnikailag úgy kell méretezni, hogy a legkisebb huzat esetén is (amikor a külső hőmérséklet magas) többet
szállítson, mint a kazán maximális teljesítményű üzemekor keletkező égéstermék mennyiség. Mivel ezek szerint a jó kémény
mindig több levegőt / égésterméket szállít mint a keletkező égéstermék mennyiség a különbözetet
a kazán helyiségének levegőjéből pótoljuk. A huzatmegszakító az az eszköz, amin keresztül a helység levegője
hozzá tud keveredni az égéstermékhez. Huzatmegszakító nélkül a kazán lángját a túl nagy huzat eloltaná.
A huzatmegszakító elején csak a helyiség levegője
áramolhat, ami 25-30 foknál sosem szokott melegebb lenni. Viszont az égéstermék visszaáramlás esetén pont a
huzatmegszakítón keresztül tud a helyiségbe kerülni az égéstermék. Erre jó a fent említett érzékelő. Ha a
huzatmegszakítóban egy bizonyos hőmérsékletnél nagyobbat érez, leállítja a kazánt, mert az csak úgy lehet, ha a
helyiségnél jóval melegebb égéstermék visszaáramlott.
Az új előírás szerint nincs sem a nyílászáróra, sem a fajlagos
légtérterheésre kritérium. Az égési levegő más módon is biztosítható, pl. a külső falban elhelyezett zsalu segítségével.
Egy bonyolultabb számítás keretében kell igazolni, hogy az adott kémény által létrehozott huzat mellett a homlokzatba
beépített levegőbevezető elemen (pl. nyílászárón, zsalun stb.) a szükséges mennyiségű égési levegő beáramlik a helyiségbe
és a kémény a keletkező égéstermék mennyiséget el tudja szállítani. Továbbra is érvényben van azonban az a szabály, hogy
háló ill. huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségbe gázkészülék nem helyezhető.
"A" típusú készülékekre a régi előírás legalább 1,3 m2 felületű nem fokozott légzárású szabadba nyíló nyílászárót írt elő,
és a fajlagos légtérterhelés nem lehetett több, mint 350 W/lm3. Ha a faljalgos légtérterhelés nagyobb mint
350 W/lm3, de kisebb mint 590 W/lm3 vagy nincs 1,3 m2 felületű nem fokozott légzárású,
szabadba nyíló nyílászáró, itt is össze lehetett szellőztetni a készülék helyiségét a szomszéd helyiséggel a "B" típusú készülékeknél
leírt módon. Az összeszellőztetés után az együttes fajlagos légtérterhelésnek 245 W/lm3 alatt kellett maradnia és a
két helyiség szabadba nyíló (nem fokozott légzárású) nyílászáróinak együtt legalább 1,3 m2 felületűnek kellett lennie.
Az új előírás szerint csak úgy helyezhető el "A" típusú készülék, ha gépi elszívás létesül. A szükséges elszívandó levegőmennyiséget
számítás útján lehet meghatározni (ami elsősorban a készülék teljesítményétől és a gáz típusától függ). Gondoskodni kell továbbá arról,
hogy a helyiségbe az elszívott levegővel megegyező mennyiségű levegő a szabadból a helyiségbe juthasson (pl. homlokzatba épített
légbevezető elem (zsalu) segítségével).
Vincze Gábor
VGL 79 Kft.